A pecsétgyűrű eredete

2011.10.07.

Hazánkban már a XI. században egy valószínűleg eredeti pecsétgyűrűt is ismerünk, amely Kálmán királyé volt.
Az okiratokat már a legrégibb időktől kezdve az aláírás mellett, pecséttel is hitelesítették. A pecsét az irat valódiságát, igazolta. Ismerjük az asszírok és egyiptomiak híressé vált pecsételő hengereit, ezek azonban nem mindig feleltek meg céljuknak, és ezért a pecsétlő joggalbírók igyekeztek egy előnyösebb és gyakorlatiasabb formát találni. Egyszerű, kis helyet elfoglaló, könnyen hordható és alkalmazható formát kerestek. Így jutottak el a gyűrűhöz, amelynél a fej felülete a pecsét bevésésére alkalmas.

Már maguk az egyiptomiak is sűrűn használják a gyűrűs pecséteket. Ezeknek kötött mérete természetesen később sem szorította ki a nagy királyi, majd később egyházi pecsétlőket. A fontossággal bíró királyi és pápai, majd később a céhek és városok pecsétei nem gyűrű alakúak, hanem gyakran 120-240 mm átmérőjű pecsétlők. A gyűrűpecsétek szerepe azonban még a hivatalos nagypecsétek mellett sem csökkent, egyházi és állami főméltóságok személyi levelezésüknél használták s mint titkos pecsétet is alkalmazták (Sigillum secretum).


A nemesség körében a pecsétgyűrűk használata a keresztes hadjáratok idején kezd elterjedni. A lovagi élet fejlődése szükségessé tette az ismertető jelek használatát. A lovagjátékoknál a sisakon alkalmazott ismertetőjelek kerültek át egészben vagy réstzben a pecsétekre. Ezekből alakultak ki nálunk a XIV. században a címerek is, amelyeket főként Zsigmond király ajándékozott a nemességnek, sőt, elvétve a polgárságnak is. A címeradományozások viszont nagyon nagy hatással voltak a pecsétgyűrűre, amelynek használata a nemesség és a jobbmódú polgárság körében lesz általánossá.

 

Formája és kiképzése nagyarányú fejlődésen megy keresztül. Egyes jeleket, vagy magukat a címereket, esetleg csak azoknak legjellemzőbb részét vésik reá. A kereskedők gyűrűikkel irataikat hitelesítik és leveleiket zárják. Németországban a nagy kereskedelmi társaságoknak, mint a Hansa Szövetségnek, külön pecsétje van. A XVI. századtól kezdve a pecsétgyűrűket a mindig élénkebbé váló levelezéseknél alkalmazzák s csak a XIX. században fellépő borítékok használata szorítja ki végleg őket.

 

In. Hlatky Mária: a magyar gyűrű; Bp., 1938. Pallas ny. 19-20. p.

Kép: http://sirasok.blog.hu

« Visszalépés